Egy különleges medúzafaj, a Turritopsis Dohrnii egyedei örökké élnek, és ez egy olyan tulajdonság, ami igencsak izgatja a kutatókat, akik már dolgoznak azon, hogyan lehetne a medúzák ezen képességét az emberekre is átültetni.
De mit is jelent a gyakorlatban az, hogy eme alig 4 centis medúza halhatatlan? A Földközi- és a Japán-tengerben élő kicsiny lény képes arra, hogy kifejlett egyedből ismét lárva állapotba kerüljön, és ezt az oda-vissza folyamatot korlátlan számban képes végrehajtani, vagyis örökké él.
A halhatatlan medúzát 1883-ban fedezték fel a tudósok, de újabb száz évnek kellett eltelnie, mire felismerték különleges képességét az állandó megújulásra. Ez a képesség egyébként nem valami isteni áldás, hanem a túlélés eszköze. Például, ha nincs elegendő élelem, más medúzafajok egyszerűen éhen halnának. A Turritopsis Dohrnii ezzel szemben inkább visszafejlődik lárva állapotba, visszaforgatva a már meglévő sejtjeit egy speciális folyamat, az úgynevezett transzdifferenciálódás során. Ebben az állapotában lesüllyed a tengerfenékre, majd pedig kedvező körülmények esetén újraindul a növekedési folyamat.
Persze a „halhatatlan” kifejezés kissé félrevezető, hiszen például a ragadozók ugyanúgy el tudják pusztítani a Turritopsis Dohrniit. James Carlton professzor, a Williams College neves tengerbiológusa szerint ez a medúza, ha a génállományát nézzük, valóban halhatatlan. De az újra és újra létrejövő új sejtek már nem egyeznek meg a régi sejtekkel, tehát ha az élő organizmust nézzük, ez már nem feltétlenül igaz.
A transzdifferenciálódás mindenképpen egy különösen izgalmas kutatási terület a tudósok számára, de még messze vagyunk attól, hogy egy medúza segítségével megtaláljuk az örök élet elixírjét.
