Újságíró vagyok, ráadásul a napilapos, száguldó riporter fajtából, a férjemet is hasonló fából faragták, ő fotóriporter. Értelemszerűen következik ebből, hogy egészen másképp állunk – mi és a gyermekeink is, akik beleszülettek ebbe – az utazásokhoz.
Számunkra, ami Magyarország területén belül van, illetve fapados járattal maximum 2 órán belül elérhető, az nincs messze, akár egynapos kirándulás keretein belül is meglátogatható. Persze nem volt ez mindig így, emlékszem, hogy bosszankodtam kezdőként, amikor Letenyéről átirányítottak Kehidakustányra, mert majdnem egymás mellett vannak – persze, az országtérképen mindössze néhány centire, a valóságban pedig több mint egy órás autóútra. Az évek során azonban hozzászoktam, és ma már jóleső, otthonos érzés kerít hatalmába, amikor felhajtunk az autópályára, s ugyanígy vagyok a repterekkel.
Ez a mostani helyzet finoman szólva is nagy érvágás a számunkra, és érezzük is a kiruccanások hiányát. De nem adjuk fel, inkább alternatív lehetőségeket keresünk. Tavasszal otthon nyaraltunk: letöltöttük a Természetjáró applikációt, és minden egyes napra más és más útvonalra szerveztünk túrákat a Budai-hegyekben. Évek óta laktunk azon a környéken, de a Normafa, Széchenyi-hegy és a Hármashatár-hegy szentháromságánál nem jutottunk messzebb. Bezzeg most! Úttalan utakon jártunk, szebbnél szebb tájakat láttunk, és napról napra követhettük nyomon, ahogy kinyílnak a virágok és életre kel a természet. A fitnesz applikációm esténként elégedetten jelzett, hogy ma is megvolt a minimális 5 kilométer. Előnyt kovácsoltunk az otthonlétből, s amíg sokan szenvedtek a bezártságtól, mi élveztük a természetet. Mert azt akkor is lehetett.
A következő állomásunk a lakáscsere lesz. Igen, épp úgy, mint a Holiday című filmben, ahol Cameron Diaz és Kate Winslet cserélnek otthont, és nem mellesleg találják meg a szerelmet. Nos, én szerelmet ugyan már nem keresek, de élményeket annál inkább, felkutattam tehát az internetet jóféle és biztonságos lakáscsere-programokat bonyolító szervezet után. A legtöbbjük fizetős, évi 40-50 ezer forint körüli a tagsági díj, melyért cserébe garantálják, hogy csak ellenőrzött otthonok vehetnek részt a csereprogramban. S hogy miért jó ez nekünk? Egyrészt változatosság az eddigi szállásainkhoz képest, másrészt pedig sokkal mélyebben meg tudunk ismerni egy várost, egy vidéket, ha nem a turistanegyedben, hanem a helyiek között élünk. S hol máshol tudnánk ezt jobban megtenni, mint egy helyi lakos lakásában?
