Lesz Holnemvolt Vár

Beszélgetés Persányi Miklóssal, a Budapesti Állat- és Növénykert főigazgatójával

A maga 151 évével nemcsak Európa, de a világ egyik legidősebb állatkertje is a műemlékekben ugyancsak roppant gazdag budapesti, amelynek nemcsak múltja, hanem jelen állás szerint jövője is van. Olyannyira, hogy augusztus végi ott jártunkkor egyik felében nyüzsögtek a látogatók, a másikban pedig munkagépek, szorgos kezek ügyködtek mindenfelé, hogy az év vége felé  elkészíthessék a gyerekeknek kitalált Holnemvolt Várat, és időben, várhatóan 2020-ra megszülessen a Pannon Park is, amely modern korunk pompás parkja lesz állatokkal, növényekkel, dzsungelfílinggel, miegyébbel – afféle állatkert az Állatkertben.

Elébb azonban még a múlt fontosabb történéseit jártuk körül, benne az első nagy fejlesztési hullám éveit, az 1908 és 1912 közötti nagy újjáépítés időszakát. Ahogyan a főigazgató fogalmazott: az 1907-es csőd nyomán tudatosult, hogy nem maradhat ilyen intézmény nélkül a város, megvan rá az igény, „addigra Budapest beleszeretett az állatkertbe”. Az évek során „céltudatos szakmai tervezéssel, s utána tájtervezéssel, építészeti tervezéssel összekötve végül is összehozták az akkori világ legkorszerűbb és esztétikai szempontból minden más állatkertet messze verő, szépségében, igényességében, megjelenésében, művésziességében legjobb, állatkertjét”.

Nagyokat ugorva az időben: az első világháború megtorpantotta a fejlődést, az újabb felfelé ívelő szakasz a második világégést követően kezdődött, a helyreállítás pedig gyakorlatilag az ötvenes évek közepére fejeződött be.
Ez utóbbi nagyjából rendbe hozta a háborús károkat, és később több ide nem illő új létesítmény is létrejött, de nagy léptékű, átfogó rekonstrukció csak a rendszerváltást követően indult el. Egyre gyorsuló ütemben zajló, hólabdaszerű fejlődés volt ez, amelynek megvalósulása nagyjából egybeesett az én működésemmel, az ittlétemmel” – mondta a főigazgató, aki úgy gondolta: meg kell próbálni ennek a kertnek „az eredeti, bár nagyrészt már elillant szépségét visszahozni, előszedni a régi képeket, régi terveket, megnézni, hogy ebben a térszerkezetben mi az, ami jól működött, amit annak idején zseniálisan kitaláltak, s meg kell próbálni ezt visszacsinálni.

Az állatkertben számos olyan műemlék van, amit helyreállítottak, és visszakapta régi arcát. De – vetettem közbe – akadt bőven más teendő is…
Az egyik kezdeti lépés volt: kijavítani  az állatbemutatás szarvas hibáit. A medvéket például még mindig ugyanabban a rozsdás ketrecekben tartották, amelyeket 1912-ben csináltak, csak akkoriban nem hat nagy medve volt bennük, hanem csupán három bocs. Kis lépésekkel kezdtük, ezek valahogy találkoztak a látogatóknak és a döntéshozóknak a tetszésével is, kiépült a bizalom: érdemes az Állatkertbe pénzt adni, mert látszik, hogy itt jól hasznosul, , az összkép nagyon sokak örömére javul” – vont történeti gyorsmérleget Persányi Miklós, aki 1994-től először kilenc évig volt vezető, majd 2007-től kezdve máig immár további tíz esztendeje áll a fővárosi állatkert élén. Elmondása szerint mindig amellett kardoskodott, hogy parkszerűen kell használni az állatkertet. Sikerült elérnie, hogy – miután a szomszédos Vidámpark tönkrement – „a városvezetés a legbölcsebb döntést hozva kimondta: ezt a területet is kapja meg az Állatkert, majd minden lehetőség hátrányait-előnyeit mérlegelve a végén kikötöttünk egy koncepciónál, amely szintén megkapta a döntéshozók támogatását.

Úgy gondoltam, a legnagyobb potenciál talán abban van, ha valami nagyszabásút próbálunk csinálni, olyat, amilyenből nincsen hasonló – ugrott át a jelenbe. – Már csak azért is, hogy a főváros turisztikai vonzerejéhez kvázi kötelező programként fel tudjunk iratkozni. Ha úgy tetszik, egy új nagy közösségi teret akarunk itt létrehozni. Ez a Pannon Park, szívében egy óriási fedett parkkal, a Biodómmal, benne több szinttel, alapterülete valamivel több, mint 16 ezer négyzetméter, az összes alapterület pedig a kötődő felületek, az oldal – és melléklétesítmények, az összes szint területével együtt 32 ezer négyzetméter.

Mi tudható még az egész Állatkert területének közel egytizedét elfoglaló Biodómról, amelyet két és fél év alatt terveznek megépíteni, tehát 2020-ra lesz kész?
Egy nagyon összetett új, páratlan szabadidős teret teremtünk a családok számára, izgalmas kiállításokkal és szolgáltatásokkal. Van benne egy szubtrópusi vegetáció, amely idővel szépen elburjánzik, s téli időben is olyan élményt ad, hogy ha oda bemegyünk, úgy érezzük, mintha egy parkban, egy erdőben, egy dzsungelben lennénk.

Milyen állatok várnak majd ránk?
Az egyik fő vezérfaj az elefánt; a régi elefántház és annak térsége alkalmatlan arra, hogy modern elefánttartást valósítsunk meg Budapesten. Most három elefántunk van, de nagyon remélem, hogy egy-két hónapon belül négy lesz, mert vemhes az elefánttehenünk, és utolsó heteiben jár. A Biodómban lesz három-öt nőstény elefánt, ez már megfelelő csoportviszony, a belterük nagyjából akkora lesz, mint most a külső kifutójuk. Ha úgy tetszik, építünk egy hatalmas elefántházat, amiben még sok minden más is van.

Ez az egyik vége a Biodómnak. Mi lesz a másik végében?
Tengeri és édesvízi akvárium, komoly tengeri medencékkel, ehhez mért élővilággal, cápákkal, rájákkal, mindenféle tengeri halakkal. De laknak majd itt krokodilok, óriáshüllőink is ott lesznek, így óriásteknősök, komodói sárkányok. Egyszóval ritka érdekes akvárium és terrárium lesz ez. Amúgy a két végcsarnok felett 15-20 méter magasan van az átlátszó teflonfólia teteje. A kettő közötti még egyszer ilyen magas térben pedig nagy fák és további állatok élnek: itt lesz az emberszabásúaknak kifutója, végre visszakerülhetnek a csimpánzfélék az állatkertbe, de nem a régen megszokott csimpánzok ezek, hanem bonobók, az emberhez genetikailag a legközelebb álló lények a Földön. Nagyon kevés helyen tartják őket, de mivel nagy veszélyben vannak afrikai őshazájukban, mi az európai fajmegőrző programjukhoz csatlakozunk. De lesznek kisebb-nagyobb patás állatok, madarak, hüllők, különböző gerinctelenek, szóval egy komplex bemutató kerül tető alá, amelyhez nyilván különböző közönségszolgáltató funkcióknak is kell tartozniuk. Nemcsak megfelelően civilizált öltözőknek, mosdóknak, de helyet kap itt étterem is, továbbá rendezvénytérként szintén használható fogadótér, amelyben akár koncerteket is lehet tartani, és nem hiányoznak a kisebb-nagyobb oktatótermek sem. Összességében ez egy kis területen levő fedett állat- és növénykert.

Hovatovább két évtizede vezető itt, tehát elkerülhetetlen az olykori számvetés, és nyilván többször önnek szegezték már a kérdést: mit sikerült megvalósítania álmaiból?
A válaszom erre az, hogy mindent. Annak idején, mikor idekerültem, akkor is kitűztem célokat, s ezt rendszeresen azóta is megteszem, mivel ötévente pályázni kell a főigazgatói tisztségre, és a Fővárosi Közgyűlés egyhangú döntése nyomán most szeptember elsejétől kezdődik egy újabb ilyen ciklus. Mondhatom, rendkívüli kihívás a mostani fejlesztési csomag,  ám a Pannon Park csak egyik, még ha a legnagyobbik eleme is ennek a fejlesztésnek.

Van egy másik jelentős elem is, amely még az idén kerek egésszé válik, a megvalósulás a végéhez közeledik…
Igen, egy igazi attrakció ez, amely kicsi gyerekeknek szóló állatos családi élménypark, amilyen még a világon nem volt. Az a neve, hogy Holnemvolt Vár. A vár mellett van egy várkertje, egy várparkja, és ez a térség magába foglal sok-sok olyan dolgot, ami a kisgyerekeknek izgalmas, érdekes és főképpen állatokkal összefüggő. A munkákat még ebben az évben befejezzük. Már a végénél tart a várépület kivitelezése, amelyben lesz egy nagy kalandos, játszóházas kiállítás állatmesék hőseivel, ahol hét próbát lehet tenni Csukás István szövegeivel. A vár előtt folyócska, tutajozó, egyéb játszóterek, állatsimogatók, kézműves műhelyek, körhinták,  a másik végén egy magyar major, mindenféle háziállatokkal, tengerimalac-várossal, sőt lesz itt még egy cápanevelde is, nem szólva  a póni lovardáról, meg istállóról, s a világhírű őzikének, Bambinak az emlékszobráról.

Ha választhatna az állatkert lakói közül: mit vinne haza, és mit hozna ide?
Semmit nem vinnék haza. Ami otthon kell, az egy tengerimalac. Nem olyan kicsi már a kislányom, de egy tengerimalac mindig kell egy háztartásban, ezzel én beérem, hiszen minden állatigényemet bőven kielégítem munkaidőben. Hogy mit hoznék ide? A válasz függhet attól is, hogy éppen mi hiányzik a gyűjteményből, ilyenkor az ember azt mondja, a legszívesebben már az újabb elefánt tehenet hoznám, de hát most nincs hová elhelyezni, amíg az új helye meg nem épül. Szívesen hoznám végre vissza a Holnemvolt Várhoz az átmenetileg kitelepített tevéket, akkor az állatsimogató ötven-hatvan kecskéjét meg juhát, a dámszarvasokat a Margitszigetről. Szívesen hoznék még egy vízilóbikát, de egyelőre őt sincs hová tenni. Bár sokan örülnének, abban például erősen megoszlik a kollégáim véleménye, hogy kell-e ide nagy panda Kínából. Nem egyszerű az ügy, mert amit a kínai programnak kell fizetni érte természetvédelmi hozzájárulásként, az bizony egymillió dollár évente, márpedig ennyire még nem futja a költségvetésünkből…

Jancsó Kornél
Fotók: Bagosi Zoltán, Szaka József