Az Ájult Imám
A török gasztronómia – talán – legrégebbi étele a különleges nevű Imam Bayildi, ami magyarul Ájult Imám-nak fordítható. Már az első ismert, nyomtatott török szakácskönyvben, a Melceü’t-Tabbâhînban is megtalálható a leírás. Eredetileg zöldségekből összeállított, húsmentes étel, ami nem csak a vegetáriánus, de a vegán követelmények próbáját is kiállja.
De honnan a magyar fül számára furcsa elnevezés (ami persze semmivel nem különlegesebb, mint egy született török számára a „dödölle”, a „rongyos lapóka” vagy éppen a „kattancs”)? Két eredetmonda tartja magát a helyi gasztrotörténészek körében, az egyik szerint a harminc napos vallási böjt, a Ramadán idején egy jó étvággyal megáldott vallási vezető (imám) eszméletlenül rogyott össze, amikor hazatérve megcsapta orrát a felesége által elkészített vacsora illata. (A böjt idején csak napkelte előtt és napnyugta után vehetnek táplálékot magukhoz a hívek). A másik történet szerint az imám, amikor kiderült számára, milyen remek szakács szíve kiválasztott hölgye, úgy rendelkezett, hogy minden este ez az étel legyen a vacsoraasztalon. Az ara tizenkét napon át teljesítette a feladatot, a tizenharmadikon már nem. Amikor az imám számonkérte, kiderült, hogy a konyhán lévő összes olívaolajat elfőzte már, fel kell tölteni a készleteket. A rossz hír hallatán az imám elájult.
Az Imam Bayildi tulajdonképpen egy töltött padlizsán, amelyhez a félbevágott zöldségeket sütőben elősütjük, majd a belsejét egy paradicsomos, fokhagymás, hagymás, mandulás, mazsolás raguval összekeverve, sóval, borssal, fahéjjal ízesítve visszatöltjük a padlizsánba és kevés vízen puhára pároljuk. Húskedvelők ugyanezt elkészíthetik darált hússal – de ha már török a recept, legyen bárányhús, úgy igazán stílusos.
Afiyet olsun!
Fotók: Freepik/Magnific
