Ahogy tradicionálisan magyarnak tartott ételek – sok esetben hungarikumok – többsége esetében, úgy a brassói aprópecsenye „eredetlegendája” is több, egymásnak némiképp ellentmondó hagyományt ápol kitartóan.
A legkevésbé ismert változat szerint a XIX. század végén az óbudai Weiss kocsmában született az étel, amikor egy bizonyos Brassóy Károly asztalosmester születésnapjára készült majorannás pecsenye került fel az étlapra „Pecsenye Brassóy Úr kedvére” elnevezéssel. Később a húst egyre kisebbre darabolták, ezért lett az elfogadott név „aprópecsenye”.
Közismertebb – bár a hitelessége nem kevésbé bizonytalan – az a változat, amely szerint a második világháború után, 1948-ban, a Magyar Államvasutak Brassó felé járó vonatának étkezőkocsijában készült először ez a fajta étel. Bizonyos Gróf Nándor nevű séf nevéhez kötik a bravúrt, a derék szakács sertésszűzből álmodta meg a brassói aprópecsenyét, sok fokhagymával, pirított burgonyával.
A harmadik verzió szerint 1950-ben, a Mátyás Pincében készült az eredeti brassói, ahol a rossz minőségű, maradék húsdarabokat javították fel nagyobb mennyiségű fűszerrel. Az elnevezésben szerepet kapott az, hogy a új étel egyenes leszármazottja volt a már a XVIII. században is ismert erdélyi pityókás tokánynak, vagy vetrecének. De ki kérdezi, honnan származik és ki „találta fel”, ha finom?
